Nálunk az irodában a mindennapi munka zene mellett zajlik, kollégáink nagy örömére – legalábbis, eddig senki nem panaszkodott. 😉 Az egyhangúság elkerülése céljából különböző online rádiókat, illetve lejátszási listákat szoktunk hallgatni, és természetesen a hozzáférés szabad, bárki kedve szerint válthat.
Mostanában nálunk is éppúgy hódít a Despacito, ahogy a nagyvilágban, és azt is megfigyeltük, hogy akármilyen listát teszünk be, Ed Sheeran – Shape of you című száma biztosan megszólal… 🙂 Fáradt péntek délutánokon pedig az is előfordul, hogy a szomszéd szobában ülő IT-s kollégák „átveszik az uralmat” a zenét játszó laptop felett, és meglepnek minket egy-egy Teletubbies epizóddal vagy mulatós zenével. A szigorúan 16:55-kor indítandó Final Countdownról pedig ne is beszéljünk…
Mi tehát mindannyian szeretjük a háttérben szóló zenét, de sok munkahelyen tabu, vagy éppen vita tárgya. Negatív hatásként általában azt szokták hangsúlyozni, hogy eltereli a figyelmet, zavarja a koncentrációt. Ám általában a támogatók is ugyanezen érveket használják, csak éppen a pozitív oldalról megközelítve – szerintük a zene segít a koncentrálásban, éberen tart. Mi nyilvánvalóan a PRO oldalon foglalunk állást, de megvizsgáltuk azt is, hogy a szakértők mit mondanak a kérdésről!
Kutatások alátámasztották, hogy a háttérben halkan szóló zene csökkenti a monotonitás érzetét, élvezhetőbbé teszi az már-már unalmasnak és ismétlődőnek tűnő feladatokat is. Azt is hangsúlyozzák, hogy egy egyébként zajos irodában – ahol az alapzaj szükségszerűen zavarónak hat – a zene menekülésként szolgálhat, hiszen arra koncentrálva neutralizálja a zavaró beszélgetéseket, illetve az emberi aktivitás hangját. Továbbá a felmérések szerint a munkahelyi zene, azáltal, hogy ellazít, csökkenti a stresszt és az ingerültséget is, valamint motivációs faktorként is hat.
Fontos tényező a hangerő. Akármilyen zenéről is legyen szó, ha túl hangosan szól, az mindenképpen negatívan hat a dolgozók figyelmére. Hüvelykujj szabályként az optimális szintként 70 decibelt, maximum határnak 80 decibelt szokás meghatározni. Ez az a szint, aminél a zene serkenti a kreativitást, ezen felül inkább zavaró tényezőként hat.
Sok tanulmány megpróbálja azt is meghatározni, hogy az egyes műfajok vagy stílusok milyen típusú tevékenységeknél képesek pozitív hatást kiváltani. Szerintünk azonban ezt nem lehet ilyen objektíven meghatározni, hiszen ahány ember, annyi preferencia. Annyi azonban biztos, hogy a mély koncentrációt igénylő feladatoknál a szöveg nélküli – például klasszikus -, vagy a természet hangjait imitáló zene a legoptimálisabb, mely fehérzajként funkcionál. A zenemegosztó oldalakon is rengeteg másfél-két óra hosszú white noise találat lelhető fel. A monoton, rutinszerű feladatoknál pedig olyan zenét érdemes választani, amit egyébként is szívesen hallgatunk a mindennapok folyamán, mert így feldobja a hangulatot és nem engedi elhatalmasodni a szürkeséget.
Abban azonban a szakértők is egyetértenek, hogy semmiképpen sem szabad ráerőltetni a zenét a munkavállalókra. Csak úgy lehet pozitív hatást elérni, ha a kollégák maguk választhatják meg, hogy mit szeretnének hallgatni – ne ragadjunk le egy előadónál egész napra, hiszen monotonná válhat, és az sem biztos, hogy mindenki kedveli az adott zenét.
Fontos, hogy az irodában konszenzusnak kell lennie a kérdésről. Ha a csapat fele a csendet részesíti előnyben, a másik fele pedig inkább bedugja a fülét, hogy hallgathasson rádiót, az mindenképp nehezíti a kommunikációt, és elszigeteltséget teremt a kollégák között.
Ti a zene vagy a csönd mellett voksoltok? ????
Infografika: innen.
